Tárlatvezetés.
Egy kép. Itt van az asztalomon egy kép, amit hazánkban valószínűleg többen megismertek az utóbbi néhány napban mint ahányan ismerjük Leonardo Mona Lisaját, vagy Csontváry Magányos cédrusát. Egy kép ami eljutott az összes magyar háztartásba. Egy kép, amit az elmúlt néhány napban megnézett a magyar választópolgárok többsége. Megnéztük, de vajon láttuk is, hogy miről szól? Hogy mit kíván sugallni számunkra? Nem? Akkor kérem engedjék meg, hogy a tárlatvezetőjüknek szegődjek. A szolgáltatás díjtalan.
1. színek, és hiányuk
Számomra a kép, első ránézésre mindenfajta tartalmi elemzést megelőzően a befejezetlenség érzését kelti. Egyszerűen úgy érzem, mintha a kép egyes elemeiről hiányoznának a színek, mintha egy gyermek elkezdte volna a kifestőt kiszínezni, majd mert valami más, fontos dolga akad, félbehagyta azt. Ilyen hatást vált ki bennem a nagyfiú ingének fehérsége, a nagy családi ház színtelensége, és a nagymamát részben takaró növény fehérsége. E hatás két titkos üzenetet is közvetít.
a) bár elkezdtük, de még nincs vége a munkának. Jó irányba haladunk, /mert jóval több a színes mint a színtelen rész, és szemmel látható, hogy a képen szereplő emberek boldogságot sugároznak/, de még van tennivalónk-színeznivalónk bőven.
b) mi /mármint a fidesz, a kormány, az ufók, vagy akármicsodák/ már hozzáadtuk a munkánkat a nagy egészhez, a kép nagy részét kiszíneztük, most téged kérünk arra, hogy járulj hozzá a teljes színtelítettséghez / a kép, és ettől elvonatkoztatva az ország, esetleg a világ/ tökéletessé tételéhez. Színezz velünk, azaz válaszolj a kérdéseinkre. Tedd hozzá a magadét a mienkhez!
2. a színezés technikája
A színezés technikája lendületes, de pontatlan. Több helyen is észrevehető, hogy a színek egymásba folynak. Ez egyrészt egyfajta önkritikát tükröz, beismeri hogy a munkába sajnos csúsztak be hibák, ennél azonban fontosabb a lendületesség, amit sugároz. Minden szülő látta már miként telítődik meg színekkel egy-egy színező oldal gyermeke kezének munkája által. Azonban a gyermekek különböző módon színeznek. Vannak akik lassan-óvatosan haladnak, precízen igyekeznek vonalon belül maradni, annak örülnek, ha hiba nélkül tudják megoldani a feladatot. A cél tehát nem a fekete-fehér kép színessé tétele, hanem a feladat hibátlan megoldása.
Mások nagy lendülettel színeznek, lelkesedésükben azt sem bánják, ha olykor a vonalon kívülre csúszik a színes ceruza. Ők azt élvezik ahogy a fekete-fehér papírlapot kedvükre megtölthetik varázslatos színekkel, s egyúttal sürgető késztetést is éreznek arra, hogy mihamarább beszínezzék ezt a monokróm világot.
A fenti eszmefuttatást követően könnyen megfejthető a kép következő titkos üzenete, ami egyúttal magyarázat is a fent már említett beismerésre: Nem pöcsölünk, mi megcsináljuk amit szeretnénk, még ha ez hibákkal is jár. Ha másképp nem megy, elvesszük a sok melós végkielégítését, csak hogy utolérjük azt a néhány pofátlant is a bkv-nál. Ha kell, megvonjuk 600.000 ember nyugdíjjogosultságát, csak hogy le tudjunk csapni arra a néhány tízezer ereje teljében lévő láblógató-tökvakargató /e jelzőkkel a kormányzati kommunikációt kívánom kissé erőteljesebben érzékeltetni, s nem az én véleményem/ rendvédelmisre. Kiszínezem az oldalt akkor is, ha a piros belefolyik a kékbe, aztán tovább lapozok, mert még sok-sok oldal vár rám.
3. A színekről magukról.
Ami azonnal feltűnik a mosolygó napocska hiánya. És nem csak hogy lemaradt a képről e vidám kis égitest, de ráadásul nyilvánvaló hogy a kép keretein kívül sem ragyog. A kép színei nyugalmat igyekeznek sugározni, csak semmi az általános semmitmondást megzavaró élénk sárga, vagy türkizkék. Ennek megfelelően a kép hangulata nyugodt, talán túlságosan is az. A szereplők ruházata is igazán visszafogott, egy kis barna, egy kis zöld, egy kis fehér, ilyesmi de semmi durva, semmi ami feldobná az embert. A fa zöldje, sötét egynemű zöld, akár az ég kékje ami már-már borongósra sikeredett, sőt a figyelmes szemlélő észrevehet még néhány gomolyfelhőt is a háttérben.
A talaj vagy mi, megfoghatatlan, se nem zöld - ami talajt takaró növényzetet jelképezhetne -, se nem barnás szürke - ami egy földes, homokos udvart mutatna --, ezzel igazán bajban vagyok, azonban leszögezhető hogy e szín sem sugároz semmi jókedvet, most hogy így szemlélgetem, nekem leginkább a hasmenés jutna eszembe róla, és bingó, itt egy újabb titkos üzenet, derékig állunk a szarban. Így már érthető, hogy nem mosolyog a kép jobb felső sarkában a napocska.
4. A helyszín
Egy tipikusnak szánt családi gazdaság. Háttérben a pajta előtte legelésző tehénkével, mellette balra egy nem is tudom milyen stílusú ház – ezzel még nagyobb bajban vagyok, mint a fosszínű talajjal, semmi magyarosra nem emlékeztet, inkább olyan mint egy szocialista érából odapottyantott általános iskola – előtérben a jóllakott family.
Az üzenet lényege hogy a boldog és erőtől duzzadó család alapja a jól teljesítő /amit a tehénke jelképezhet/ gazdaság. Tovább bővítve a kép jelentését, a társadalmi jólét, és az erős társadalom alapja az erős gazdaság, amit a magyar földön termelő magyar termelő alapoz meg.
5. A szereplők:
Papa
A kép központi figurája kétségtelenül a nagyapa, aki dolgos egészségtől duzzad /még véletlenül sem táppénzt csal, vagy álrokkant/, ő az aki a családi hierarchia csúcsán áll. Ő a domináns egyed a falkában, látszik ez arckifejezésén is, míg a család többi tagja többnyire vidáman mosolyog, addig ő a vállára nehezedő felelősség teljes tudatában néz büszkén vissza rám. Nincs itt semmi vigasság, de nem ám, hisz neki a sokkal fontosabb dolga van annál, hogy holmi idétlen vigyorgással múlassa feleslegesen az időt, azt meghagyja másnak. Sokkal inkább sugárzik belőle a tettrekészség, és tudom, ha sokáig bámulnám a képet, tanúja lehetnék miként tör ki a képbe zárt pillanat fogságából, hogy végre tovább mehessen halaszhatatlan dolgát intézni. Mondjuk ásni valahol valamit, vagy a nyugdíjat felvenni. Ja nem , az a mama reszortja.
Mama
És el is jutottunk a mamához. Alakja - bár arcán mosoly játszik -, mégis szomorúságot, magányt tükröz. A család többi tagjától teljesen elszigetelve álldogál a kép baloldalán, ami maradt neki, az egy ki nem színezett növény, azt ölelgeti, gyermekei, unokái helyett. Hogy mi az oka e magányosságnak, miért került a nagymama a fidesz családfelfogásában a perifériára? Rövidesen ez is kiderül.
Gyerekek és unokák
Most pedig vegyük szemügyre a létszámát tekintve legnagyobb embercsoportot, mely vizuálisan egy homogén tömböt alkot a kép nagymama-nagypapa-fiatalok tagolásában.
Az édesapa-édesanya boldogan mosolyog, a gyermekek közül a két kisebb, aki még nem eszmélt teljesen a világra csak bámul bambán, vagy valami hasonló módon, míg a nagyobbacska gyermek, aki már a saját lábára állt tudatában van annak hogy micsoda szerencséje van, hisz egyrészt az úr életet adott neki, másrészt ide vezérelte ebbe - a bár derékig szarban álló, de tettre kész, minden nehézséget leküzdő - nagyapa családjába. Hmm. Azt hiszem én nem volnék ennyire boldog a helyében. Persze lehet csak annak örül, mert meghallotta a közelben felcsendülő family forstos autó szignálját. Nemsoká lehet nyalni, erre már korán megtanítják a gyereket. Jól jön az még az életben.
Kapcsolatok
Miután így körbejártuk a képen található személyeket, megállapíthatjuk, hogy e csoportok egymástól markánsan elkülönülnek, nem csak a kép bal szélén ácsorgó nagymama magányos, de magányos a család központi figurája a tetterős nagyapa is, és nincs semmilyen kapcsolata, érintkezési pontja a család második, illetve harmadik generációjával, akik a kép balszélén állva helyileg önálló egységként vigyorognak megfelelően bambán egy fogkrémreklámhoz.
A családábrázolás megfejtéséhez a kormányzó párt patriarchális felfogása ad magyarázatot. A nagymama helyzete egyértelműen jelzi, hogy számára átjárás a család többi tagja felé csak a nagyapán keresztül van. A nagyapa a ház ura, a család és a gazdaság megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője. A kezében lévő ásó nem azt jelképezi, hogy ő maga dolgozhat vele, hanem azt hogy a családban a gazdasági hatalom az ő kezében összpontosul. Ő oszthatja el, hogy e munkából ki miként vegye ki a részét. Ő, hisz élettapasztalata és születése révén bizonyára erre a legalkalmasabb személy mindőjük között, de ha mégsem az se számít hisz ő a patriarcha. Élet-halál, mosoly és sírás ura. Kezében az ásó akár pallos is lehetne. Nem csoda hogy ilyen komor. Nehéz súly húzza a vállát nekije.
A második és harmadik generáció térbeli elkülönülése nem önállóságot, hanem kiszolgáltatottságot jelez. Kezük nem vmiféle munkaeszközökkel van tele, mely a nagyapától való gazdasági függetlenségüket jelképezhetné, hanem gyerekekkel. E generáció fő feladata, a szaporodás, sokasodás. Nem részesülnek a család vezetéséből az a patriarcha joga.
Nagyobb társadalmi kontextusba helyezve a kép azt üzeni, hogy a nép ne szóljon a vezetésre felkent személyek dolgába, ne szóljon bele az ország vezetésébe, a népnek ugyanis nincs más dolga mint a társadalmi reprodukció, és a patriarcha utasításainak követése. A többiről gondoskodik a vezér, ha tetszik, ha nem.
Ez csak egy kép. Egy kép, mégis úgy tűnik sokkal többet elárul az országot irányító párt társadalom felfogásából, mint az első ránézésre gondolnánk. Többet mint a politikusaik által megfogalmazott üzeneteikből kiderült eddig róluk. Többet, mint azt a kép rajzolói, készítői szerették volna. Íme a pőre valóság.
Persze az is lehet, hogy a fent leírt összefüggések csak a tárlatvezető fantáziájában léteznek ;)