Tárlatvezetés.
1. színek, és hiányuk
Számomra a kép, első ránézésre mindenfajta tartalmi elemzést megelőzően a befejezetlenség érzését kelti. Egyszerűen úgy érzem, mintha a kép egyes elemeiről hiányoznának a színek, mintha egy gyermek elkezdte volna a kifestőt kiszínezni, majd mert valami más, fontos dolga akad, félbehagyta azt. Ilyen hatást vált ki bennem a nagyfiú ingének fehérsége, a nagy családi ház színtelensége, és a nagymamát részben takaró növény fehérsége. E hatás két titkos üzenetet is közvetít.
a) bár elkezdtük, de még nincs vége a munkának. Jó irányba haladunk, /mert jóval több a színes mint a színtelen rész, és szemmel látható, hogy a képen szereplő emberek boldogságot sugároznak/, de még van tennivalónk-színeznivalónk bőven.
b) mi /mármint a fidesz, a kormány, az ufók, vagy akármicsodák/ már hozzáadtuk a munkánkat a nagy egészhez, a kép nagy részét kiszíneztük, most téged kérünk arra, hogy járulj hozzá a teljes színtelítettséghez / a kép, és ettől elvonatkoztatva az ország, esetleg a világ/ tökéletessé tételéhez. Színezz velünk, azaz válaszolj a kérdéseinkre. Tedd hozzá a magadét a mienkhez!
2. a színezés technikája
A színezés technikája lendületes, de pontatlan. Több helyen is észrevehető, hogy a színek egymásba folynak. Ez egyrészt egyfajta önkritikát tükröz, beismeri hogy a munkába sajnos csúsztak be hibák, ennél azonban fontosabb a lendületesség, amit sugároz. Minden szülő látta már miként telítődik meg színekkel egy-egy színező oldal gyermeke kezének munkája által. Azonban a gyermekek különböző módon színeznek. Vannak akik lassan-óvatosan haladnak, precízen igyekeznek vonalon belül maradni, annak örülnek, ha hiba nélkül tudják megoldani a feladatot. A cél tehát nem a fekete-fehér kép színessé tétele, hanem a feladat hibátlan megoldása.
Mások nagy lendülettel színeznek, lelkesedésükben azt sem bánják, ha olykor a vonalon kívülre csúszik a színes ceruza. Ők azt élvezik ahogy a fekete-fehér papírlapot kedvükre megtölthetik varázslatos színekkel, s egyúttal sürgető késztetést is éreznek arra, hogy mihamarább beszínezzék ezt a monokróm világot.
A fenti eszmefuttatást követően könnyen megfejthető a kép következő titkos üzenete, ami egyúttal magyarázat is a fent már említett beismerésre: Nem pöcsölünk, mi megcsináljuk amit szeretnénk, még ha ez hibákkal is jár. Ha másképp nem megy, elvesszük a sok melós végkielégítését, csak hogy utolérjük azt a néhány pofátlant is a bkv-nál. Ha kell, megvonjuk 600.000 ember nyugdíjjogosultságát, csak hogy le tudjunk csapni arra a néhány tízezer ereje teljében lévő láblógató-tökvakargató /e jelzőkkel a kormányzati kommunikációt kívánom kissé erőteljesebben érzékeltetni, s nem az én véleményem/ rendvédelmisre. Kiszínezem az oldalt akkor is, ha a piros belefolyik a kékbe, aztán tovább lapozok, mert még sok-sok oldal vár rám.
3. A színekről magukról.
Ami azonnal feltűnik a mosolygó napocska hiánya. És nem csak hogy lemaradt a képről e vidám kis égitest, de ráadásul nyilvánvaló hogy a kép keretein kívül sem ragyog. A kép színei nyugalmat igyekeznek sugározni, csak semmi az általános semmitmondást megzavaró élénk sárga, vagy türkizkék. Ennek megfelelően a kép hangulata nyugodt, talán túlságosan is az. A szereplők ruházata is igazán visszafogott, egy kis barna, egy kis zöld, egy kis fehér, ilyesmi de semmi durva, semmi ami feldobná az embert. A fa zöldje, sötét egynemű zöld, akár az ég kékje ami már-már borongósra sikeredett, sőt a figyelmes szemlélő észrevehet még néhány gomolyfelhőt is a háttérben.
A talaj vagy mi, megfoghatatlan, se nem zöld - ami talajt takaró növényzetet jelképezhetne -, se nem barnás szürke - ami egy földes, homokos udvart mutatna --, ezzel igazán bajban vagyok, azonban leszögezhető hogy e szín sem sugároz semmi jókedvet, most hogy így szemlélgetem, nekem leginkább a hasmenés jutna eszembe róla, és bingó, itt egy újabb titkos üzenet, derékig állunk a szarban. Így már érthető, hogy nem mosolyog a kép jobb felső sarkában a napocska.
Egy tipikusnak szánt családi gazdaság. Háttérben a pajta előtte legelésző tehénkével, mellette balra egy nem is tudom milyen stílusú ház – ezzel még nagyobb bajban vagyok, mint a fosszínű talajjal, semmi magyarosra nem emlékeztet, inkább olyan mint egy szocialista érából odapottyantott általános iskola – előtérben a jóllakott family.
Az üzenet lényege hogy a boldog és erőtől duzzadó család alapja a jól teljesítő /amit a tehénke jelképezhet/ gazdaság. Tovább bővítve a kép jelentését, a társadalmi jólét, és az erős társadalom alapja az erős gazdaság, amit a magyar földön termelő magyar termelő alapoz meg.
A kép központi figurája kétségtelenül a nagyapa, aki dolgos egészségtől duzzad /még véletlenül sem táppénzt csal, vagy álrokkant/, ő az aki a családi hierarchia csúcsán áll. Ő a domináns egyed a falkában, látszik ez arckifejezésén is, míg a család többi tagja többnyire vidáman mosolyog, addig ő a vállára nehezedő felelősség teljes tudatában néz büszkén vissza rám. Nincs itt semmi vigasság, de nem ám, hisz neki a sokkal fontosabb dolga van annál, hogy holmi idétlen vigyorgással múlassa feleslegesen az időt, azt meghagyja másnak. Sokkal inkább sugárzik belőle a tettrekészség, és tudom, ha sokáig bámulnám a képet, tanúja lehetnék miként tör ki a képbe zárt pillanat fogságából, hogy végre tovább mehessen halaszhatatlan dolgát intézni. Mondjuk ásni valahol valamit, vagy a nyugdíjat felvenni. Ja nem , az a mama reszortja.
Mama
És el is jutottunk a mamához. Alakja - bár arcán mosoly játszik -, mégis szomorúságot, magányt tükröz. A család többi tagjától teljesen elszigetelve álldogál a kép baloldalán, ami maradt neki, az egy ki nem színezett növény, azt ölelgeti, gyermekei, unokái helyett. Hogy mi az oka e magányosságnak, miért került a nagymama a fidesz családfelfogásában a perifériára? Rövidesen ez is kiderül.
Gyerekek és unokák
Most pedig vegyük szemügyre a létszámát tekintve legnagyobb embercsoportot, mely vizuálisan egy homogén tömböt alkot a kép nagymama-nagypapa-fiatalok tagolásában.
Az édesapa-édesanya boldogan mosolyog, a gyermekek közül a két kisebb, aki még nem eszmélt teljesen a világra csak bámul bambán, vagy valami hasonló módon, míg a nagyobbacska gyermek, aki már a saját lábára állt tudatában van annak hogy micsoda szerencséje van, hisz egyrészt az úr életet adott neki, másrészt ide vezérelte ebbe - a bár derékig szarban álló, de tettre kész, minden nehézséget leküzdő - nagyapa családjába. Hmm. Azt hiszem én nem volnék ennyire boldog a helyében. Persze lehet csak annak örül, mert meghallotta a közelben felcsendülő family forstos autó szignálját. Nemsoká lehet nyalni, erre már korán megtanítják a gyereket. Jól jön az még az életben.
Kapcsolatok
Miután így körbejártuk a képen található személyeket, megállapíthatjuk, hogy e csoportok egymástól markánsan elkülönülnek, nem csak a kép bal szélén ácsorgó nagymama magányos, de magányos a család központi figurája a tetterős nagyapa is, és nincs semmilyen kapcsolata, érintkezési pontja a család második, illetve harmadik generációjával, akik a kép balszélén állva helyileg önálló egységként vigyorognak megfelelően bambán egy fogkrémreklámhoz.
A családábrázolás megfejtéséhez a kormányzó párt patriarchális felfogása ad magyarázatot. A nagymama helyzete egyértelműen jelzi, hogy számára átjárás a család többi tagja felé csak a nagyapán keresztül van. A nagyapa a ház ura, a család és a gazdaság megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője. A kezében lévő ásó nem azt jelképezi, hogy ő maga dolgozhat vele, hanem azt hogy a családban a gazdasági hatalom az ő kezében összpontosul. Ő oszthatja el, hogy e munkából ki miként vegye ki a részét. Ő, hisz élettapasztalata és születése révén bizonyára erre a legalkalmasabb személy mindőjük között, de ha mégsem az se számít hisz ő a patriarcha. Élet-halál, mosoly és sírás ura. Kezében az ásó akár pallos is lehetne. Nem csoda hogy ilyen komor. Nehéz súly húzza a vállát nekije.
A második és harmadik generáció térbeli elkülönülése nem önállóságot, hanem kiszolgáltatottságot jelez. Kezük nem vmiféle munkaeszközökkel van tele, mely a nagyapától való gazdasági függetlenségüket jelképezhetné, hanem gyerekekkel. E generáció fő feladata, a szaporodás, sokasodás. Nem részesülnek a család vezetéséből az a patriarcha joga.
Nagyobb társadalmi kontextusba helyezve a kép azt üzeni, hogy a nép ne szóljon a vezetésre felkent személyek dolgába, ne szóljon bele az ország vezetésébe, a népnek ugyanis nincs más dolga mint a társadalmi reprodukció, és a patriarcha utasításainak követése. A többiről gondoskodik a vezér, ha tetszik, ha nem.
Ez csak egy kép. Egy kép, mégis úgy tűnik sokkal többet elárul az országot irányító párt társadalom felfogásából, mint az első ránézésre gondolnánk. Többet mint a politikusaik által megfogalmazott üzeneteikből kiderült eddig róluk. Többet, mint azt a kép rajzolói, készítői szerették volna. Íme a pőre valóság.
Persze az is lehet, hogy a fent leírt összefüggések csak a tárlatvezető fantáziájában léteznek ;)
